psztrnk

Autistaként él egy lakóotthonban, de a rajza feljutott a Himalájára

Miskolc – „Boukhezer Amine vagyok, Algériában születtem, Afrikában van. Téged hogy hívnak, hol születtél?” – így indítja a beszélgetést a fiatalember velem és a fotós kollégámmal is. Megtudván a helységneveket, nyomban elhelyezi képzeletben a térképén, közli a körülbelüli irányokat és távolságokat is Miskolchoz képest. Sikerül visszakanyarodnunk őhozzá.

Megtudjuk, 1988. április 27-én született, apja mérnök, anyja fényképész. („Volt, már nyugdíjasok.”) – 1997. január 13-án (Amine minden időpontot pontosan jelöl) úgy döntöttek, hogy Magyarországra költöznek.

- A szüleim itt akartak élni, mert én autista vagyok, és Algériában nem volt speciális iskola és autistáknak lakóotthon. Budapesten laktunk, de nekem 2009-ben itt találtak helyet, a miskolci lakóotthonban. Kéthetente járok haza – meséli. Azt is elmondja: ő azon kevés autisták közé tartozik, akik írni és olvasni is tudnak, ráadásul ő nagyon könnyen tanulta meg. Ám ezen kívül is van néhány „specialitása”.

- Te Katalin vagy, április 30: Katalin, Kitti, november 25: Katalin, Katinka…

A lakóotthonban az autisták napirendjét a naptárban általában ábrákkal jelölik, a néhány kivételnek, aki olvasni tud, napra, órára lebontva beírják a teendőket. Csakhogy Amine előtt annyit volt a naptár, hogy ő közben azt is megtanulta, melyik névhez milyen nap tartozik, és fordítva. A másik szenvedélye a térképrajzolás. Másolni szokta a világtérképet, eközben agyába véste az összes ország nevét, a hozzájuk tartozó fővárossal. Magyarország megyéit, városait is mind ismeri, el tudja helyezni, sőt a falvak egy részét is.

- Én nem jártam a Himaláján, de szerettem volna, ha a világtérkép, amit én rajzoltam, eljut oda. A Himalája Ázsiában van – szögezi le.

Amine-t a rajztanára és az anyukája kivitte a Ferihegyi repülőtérre (most már Liszt Ferenc repülőtér, pontosít), s a Himalájára induló hegymászó csoportot megkérték arra, vigyék magukkal, s helyezzék el megcélzott csúcson a fiú térképét. S így is lett.

- Tetszettek nekik a rajzaim – szögezi le Amine.

Amine korábban több sportágat is űzött: judó, görkorcsolya, pingpong, úszás, futás. Speciális versenyeken sok érmet szerzett. A következő speciális olimpián szeretne elindulni futásban és úszásban. Leghőbb vágya azonban nem ez.

- Én autista vagyok, nem szeretem, de elfogadom. De meg szeretnék gyógyulni. Tudom, hogy most ez nem lehetséges, mert az orvosok még nem találták meg azt a gyógyszert, amivel meg lehet gyógyulni belőle. De ha lesz megfelelő gyógyszer, akkor szeretnék egy rendes lakást, feleséget, gyerekeket, egy fiút és egy lányt is. Akkor már szerelmes is lehetek. Addig nem szabad, mert autista vagyok.

Szalóczi Katalin

A nagy kiadók eszközeivel összehasonlítva talán nem annyira egetverőek az új modell újdonságai, de az E-Ink Pearl™ képernyő, az érintés-érzékeny felület, a számos újítás, ami a menürendszert és a használatot könnyebben kezelhetővé teszi, biztosan hamarosan híveket szerez magának. Nem utolsósorban a megújult külső is hozzájárulhat ehhez.

Tényleg egyetlen "magánszemély" pisszegő buzgalma újradefiniálhatja Siófokot? És nem, az sem válasz, amit ilyenkor szoktak írni a csendpárti kollégák, hogy menjenek hupákolni a pusztába. Mert ha mennek, akkor ott alakul ki egy városi infrastruktúra, és ott lesz előbb-utóbb egy felbőszült magánszemély, aki majd mindent jól bezárat.

Panoráma a húszemeletes tetejéről - © Fotó: Ágotha Tibor

Sasszemű kollégánk a Szentpéteri kapuban lakott. Próbálom rekonstruálni annak a hetvenes évekbeli nyári nap reggelének a történéseit. Ágotha Tibor fotóriporter munkába menet gondolt egyet és felkéredzkedett a húszemeletes ház tetejére. Szántó István jegyzete.

Nagyfilmes Rolleflex gépével legalább egy tekercset elkattintgatott, abban a biztos tudatban, hogy másnap ez lesz a lap elsőoldalas címképe. A szép emlékű Bohus János szerkesztő keze nyomát máig is látni a fotó hátlapján. Szokása szerint vonalzójával többször is beméretezte, de nagyon tetszhetett neki, mert csak nem nyirbálta meg. Érezte vagy már tudhatta, – tanár úr, két lábon járó lexikon, – hogy még egyszer szükség lehet erre a beszédes felvételre.

Kordokumentum. A baloldali lakótelep az akkori szokás szerint a pusztába épült, nyoma sincs még a parknak a zöldellő fáknak. Arra sem gondoltak, hogy az odaköltözőknek autójuk is lesz majd. E miatt a házak mögé az úttal párhuzamosan garázssorokat húztak. Ahová kiszabadulhattak a férfiemberek a magas házak kaszniijaiból. Gyakran vittem oda Tóth úr garázsába javítatni a kocsimat, megtapasztalhattam az ottani klubéletet. Mint a tóparti víkendházakban berendezkedtek a kocsi tárolókban, akik földszinti levegőre vágytak.

A szemközti kórház kaszárnyának készült. Ettől a katonás jellegétől talán csak mostanra a XXI. századra szabadul meg. Számomra valamennyi pavilon közül a belgyógyászati tömb a legbeszédesebb. Őrzök egy képet abból az időből, amikor 1958-ban ott a terményforgalmi vállalat szocreál stílusú kapuja előtt apámmal egy Pobedának támaszkodunk. Akkoriban az épület még magán viselte az oda beszállásolt orosz katonák nyomait. A sors különös játéka, hogy nagybeteg apámtól ugyanebben a kórházi épületben búcsúztam el 1962-ben. Akkor és ott ismertem meg az aranyszivű nemzetközi hírű, Prónay Gábor orvosprofesszort, aki még évtizedekig az újságíró kamara felkérésére a tollforgatók egészségére is ügyelt. Ugyanebben a felújított szárnyban Szent Péterhez közeli állapotban már magam is tesztelhettem a hazai egészségügy felkészültségét.

Ám, hogy ki ne zökkenjünk a múlt árnyaiból, a fotó jobb sarkában feltűnik a nővérszálló. Az a négyszintes, amelynek az egyik földszinti ablakában egy szikével meggyilkolták Labancz Annát. Talán aznap este. Lehet, hogy ezen a napon esett meg a hazai kriminalisztikai történelem egyik legrejtélyesebb gyilkossága. A nyomozók minden környéken készült képet begyűjtöttek elemeztek. Ezt is tanulmányozták. A Kék fény jóvoltából egy egész ország szurkolt a miskolci rendőröknek. S az egész város pletykált, mindenki tudta ismerte a máig ismeretlen gyilkos orvost. Aki a rossznyelvek szerint kapcsolatai révén megúszta. Mára ez elévült, keresd a gyilkost címmel akár ki is tálalhatna valamelyik valóságshowban.

- Szántó István - 

Ahogy a HBONE alakulását követők az IT café híradásaiból is értesülhettek róla, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Intézet (NIIFI) gondozásában 2009-ben indult projekt egyik célja egy országos méretű, elosztott adattároló infrastruktúra létrehozása a felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek, és közgyűjtemények számára. A projekt elérkezett egyik utolsó mérföldkövéhez, az 1 petabájt tömörítetlen, 1,5 petabájt tömörített tárolókapacitással rendelkező kazettás-szalagos egység átadásához.

Az NIIFI a szalagos egységet a Nyugat-magyarországi Egyetemen, 2012. április 17-én helyezte üzembe, így ez az intézmény büszkélkedhet az ország legnagyobb adattárolójával rendelkező felsőoktatási intézmény címmel. A fejlesztés egy nagyobb, országos adattároló rendszer, a már meglévő, 1 petabájt kapacitású, Dunaújvárosban, Debrecenben, valamint Sopronban található diszkalapú adattároló eszközpark része. Így a felsőoktatás és kutatás számára rendelkezésre álló országos adattárolási kapacitás elérte a 2,5 petabájt nagyságot. A helyszínek a HBONE adathálózat dedikált DWDM kapacitásain keresztül kapcsolódnak egymáshoz, és a felhasználókhoz.

Nagy Miklós, a NIIFIigazgatója és dr. Faragó Sándor, az egyetem rektora

Az NIIFI a most üzembe helyezett Oracle StorageTek SL3000 szalagkönyvtárral egy 1 petabájt tömörítetlen kapacitású, automatikus szalagtárolóval gazdagodott, mely jelenleg 4 fizikai meghajtóval, mintegy 600 MB/s adatátviteli sebességet biztosít. Az 1 petabájt tömörítetlen adatot 700 darab LTO5-ös kazettán tárolja. A berendezés alapkiépítésben 24 meghajtóig bővíthető, de kiegészítő modullal akár 56 meghajtó és 5925 kazetta is alkalmazható, amely által összességében 8,8 PB, azaz nyolcszoros kapacitásbővítési lehetőség áll még rendelkezésre. Méreteit tekintve elmondható, hogy két standard rackszekrény nagyságú helyet foglal el, és korszerű belső robotika gondoskodik arról, hogy a benne található négy meghajtóba a kazetták automatikusan bekerüljenek. A kazettás eszköz egy frontend szerver mögött foglal helyet, amelyhez fibre channel csatolókon keresztül illeszkedik. Az Oracle szakembereinek közreműködésével beüzemelt berendezéssel egy igen korszerű, robusztus és időtálló tárolási infrastruktúra vált elérhetővé a hazai egyetemek és kutatóintézetek számára.

Az adattároló rendszert archiválási folyamatok elvégezésére használják, azaz képesek adatok hosszabb ideig történő megőrzésére. Hierarchikus storage-menedzsment (HSM) rendszer működik rajta, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy az összes szalagos egységgel folyó művelet teljesen rejtett a felhasználók előtt, azokat a HSM rendszer hajtja végre. A rendszert a regisztrációt követően bármely felsőoktatási, kutató, közgyűjteményi intézmény használhatja.

A videokonferencia-rendszer is megújult

Szintén tegnap jelentették be, hogy tovább fejlődött az NIIF Intézet videokonferencia-felvételi szolgáltatása is. Korábban csak egyedi azonosítással és nem automatizált módon lehetett hozzáférni a videokonferencia-felvételekhez, valamint a felvételek konvertálásához is emberi beavatkozásra és külső számítógépre volt szükség. A fejlesztésnek köszönhetően egy teljesen automatizált rendszer jött létre, ahol föderatív azonosítás után tudnak hozzáférni a felhasználók a videokonferencia-felvételeikhez.

Fontos további eredménye a fejlesztésnek, hogy egyetlen integrált felületen keresztül lehetséges ezentúl videokonferenciát foglalni és a korábbi vagy éppen aktuálisan futó videokonferenciák felvételét elérni. Az új rendszer által lehetségessé vált több formában is elérni egy felvett videokonferencia-tartalmat. A fejlesztés eredményeképpen meg lehet tekinteni egy futó videokonferenciát nagy felbontású élő közvetítés formájában, és az élő közvetítést akár egy külső weboldalba is be lehet ágyazni. Minden felvétel három minőségben érhető el: egy jó minőségű HD felbontásban, egy közepes és egy kisebb, akár mobil eszközökön is lejátszható verzióban.

A lezajlott konferencia után a konferencia felvételét több módon is el lehet érn: video-on-demand módon meg lehet tekinteni streamingként a fentebb említett három felbontásban, vagy ezeket beágyazni külső weboldalba, és végül lehetőség van letölteni azt saját eszközre további feldolgozás vagy egyéb felhasználás (pl. eLearning) céljából. A fejlesztés során beszereztek egy Cisco Telepresence Content Servert, amely háttérszolgáltatásként felelős a videokonferenciák rögzítésekért. A berendezés nagy felbontású Full HD 1080p videokonferenciák rögzítését teszi lehetővé.

Az osztrák fővárosban hét hónapon át egy egész központ áll a kerékpárosok rendelkezésére, ahol minden a biciklik körül forog. Workshopok, tanfolyamok, vitaestek és bolhapiac is várja a látogatókat.

A Compress, Bécs képviseleti irodája adott hírt arról hogy április közepén nyitja meg kapuit a KerékpárHáz (FahrRADhaus) Bécsben, amely a bicikliszezon idejére városi kerékpáros központként működik majd.

Az érdeklődőket biciklis szakkönyvtár, stylecorner, valamint az elmúlt évtizedek kerékpár-különlegességeit bemutató interaktív kiállítás várja. Lehet teherbiciklit kölcsönözni és különböző kerékpártípusokat kipróbálni, de szerveznek bolhapiacot és bringaszerelő valamint közlekedésbiztonsági tanfolyamot is. A KerékpárHáz előtt többfajta tárolót állítottak fel, hogy a kerékpárosok a saját bőrükön tapasztalhassák meg a különböző alkalmatosságok előnyeit és hátrányait.

A városi kerékpározás nagyon sokoldalú. Legalább ilyen sokszínű a KerékpárHáz kínálata is – magyarázza Maria Vassilakou, Bécs polgármester-helyettese. Az új intézményben ugyanis tartanak majd vitaesteket, és találkozni lehet Martin Blummal, Bécs kerékpárügyi megbízottjával is. Ráadásul minden hónapban más-más téma áll a középpontban: az április például a szezonindításé, a május a munkába biciklizésé.

Tavaly naponta valamivel több mint 11 ezer biciklis rótta az osztrák főváros útjait, ami 20 százalékos növekedés 2010-hez képest. Bécsben az összes utazás 6 százalékát teszik meg két keréken, amit a város tovább szeretne növelni. 2012-ben például további 8 kilométerrel bővül a bécsi bicikliút-hálózat, ami az év végére 1220 kilométert tesz majd ki.

Új kerékpárszállító-vagonokkal egészítette ki kínálatát az ÖBB is, amelyekben 24 biciklit lehet helytakarékosan szállítani, és tulajdonosaik is együtt utazhatnak gépeikkel. A speciális kocsik a Südbahnhof és Neusiedl-Pamhagen között közlekednek, hogy a fővárosiak számára is kényelmesen elérhetővé tegyék a Fertő-tavi kerékpárutat, amely Ausztria egyik legkedveltebb kerékpáros útvonala.

2012. április 11-én, szerdán korán reggel a Parlament előtt indult a "BAM!", azaz a A "Bringázz a munkába!" tavaszi kampánya. A nagy dirrel-durral beharangozott eseményen nagyjából százan lehettek, így javarészt a meghívott vendégek és a hivatalból jelenlévők alkották a bringás "tömeget". Persze volt néhány elszánt kerekes, ám nekik csak statisztaszerep jutott. Nehéz eldönteni, hogy mit is akar ez a kezdeményezés. Azt a vak is láthatja, hogy sok-sok millió folyik bele évről évre az akció(k)ba, nem firtatom honnan és azt sem, hogy hova, hiszen van csili-vili weboldal, csini kreatívok, csomó ingyen póló meg szines lufi, de az is biztos, hogy a tényszerűséget zömmel nélkülöző, nagy szavakat puffogtató fantommozgalomról beszélünk.

 A városi közlekedésre alapozó kezdeményezés, legfontosabb hiányossága, az hogy nincsenek kerékpárutak - olyan, amely százezrek közlekedését biztosítaná meg főleg nincsen -, hol tekerne hát az a kampány által megszólított, rengeteg rutintalan kerekes? Aki bringázik a városban az tudja, hogy az dzsungelharc minden nap: harc az autóssal, harc a gyalogossal, sőt nem ritkán harc a bringás társakkal is! Ehhez képest halljuk a mézes-mázas, álomba ringató frázisokat: süt a napocska és beteg sem leszel ha bebicózol reggelente a gyárba: kapsz egy plecsnit, meg a cég is kap egyet. Tuti!

 

László János a Magyar Kerékpáros Klub elnöke a nyitóeseményen elmondta, hogy 500 ezer azoknak a száma, akik reggelente bringával indulnak a munkába. Nos ez azt jelenti - a foglalkoztatottsági adatokat is figyelembe véve, amely szerint mintegy 3,8 millióan dolgozunk ma Magyarországon -, hogy minden nyolcadik ember kerékpárral megy a munkahelyére. Honnan veszik ezeket az égbekiáltó nagy baromságokat az elvileg felelős vezetők? Nyilván ők nem járnak bringával, hiszen akkor szembesülnének vele, hogy nincsenek az utcán azok a kétkerekű százezrek, akikről ők beszélnek. Teszem hozzá, szerencsére!

 Tapasztalatból mondom, de nem nehéz elképzelni sem, hogy mit okoz az utakon, a járdákon, a kerékpárutakon az a tömeg, akik egy-egy ilyen kampány hívószavára, vagy a kellően trendi kerékpáros demonstráció vagy épp egy hirtelen jött tavaszi nap hatására, uccu neki bringára ül: káoszt. Mivel az egyébként nem kerekezők közlekedéskultúrája az autósokét is alulmúlja, - hiszen még a jobb oldalon haladok elvét sem ismerik -, kész életveszély ilyenkor a kerékpárutakon közlekedni. Ilyenkor menekül a napi szinten tekerő kerékpáros a négysávosra az autók közé. 

 

Szóval a magunk részéről óva intenénk mindenkit a nagy össznépi bringára ugrástól. Javasolnánk előbb egy használható, karbantartott kerékpár megvásárlását, egy normális bukósisak beszerzését, de legfőképpen egy jól átgondolt közlekedési útvonal megtervezését, felfedezését, amelyen épségben lehet bekarikázni a melóhelyre. Legfőképpen pedig tanulj meg úgy viselkedni mintha láthatatlan lennél, ugyanis az utakon közlekedők számára tényleg az vagy, és ha túl akarod élni a napot, akkor neked kell a másik helyett is figyelni. Hiába a nagy dumák, meg a kamu statisztikák - a valóság teljesen más! 

Ezt követően Dr. Völner Pál infrastruktúráért felelős államtitkár, aki mosolygós, aranyos ember látszatát kelti - ám lerí róla, hogy semmi köze a kerékpárosokhoz és kerékpározáshoz, amint nem is nagyon tagad -, elsütötte a startpisztolyt, majd pikk-pakk elcsörtetett az a néhány tucat bringás erre-arra - gondolom munkába.

Végül is, van benne valami...

Sírok. XD